És az áldozatokkal, mondjátok, mi lesz?

Ti, akik hirtelen jogvédőkké léptetek elő, akik azért óbégattok, hogy né, csalók és korrupt közjegyző kilétére derül fény, az áldozatoknak vajon mit mondtok? Hogy tetszettek volna doktorálni a törvények kiskapuiból (mielőtt jóhiszeműségükből kifolyólag válhattak volna áldozattá)?

Miért nem hallom, olvasom, hogy összevert, megfélemlített emberek jogaiért, védelmében léptek föl?

Miért nem hallom, olvasom féltő szavaitokat, amikor az áldozatokról van szó? Ja, hogy a kiskapuk szerint, az udvarhelyi áldatlan viszonyok miatt nem nekik áll a zászló? Hát nem, csak éppen nem tudtok többé titokban garázdálkodni vagy csalni, lopni, hazudni. Ennyi…

Mert rám az amerikai és a magyar jog vonatkozik, tessék a kiskapukat ott és itt keresni! Vagy tessék, meg lehet vásárolni az amerikai vagy a magyar igazságszolgáltatást! Ja, hogy az túl sok pénzbe kerül? Hogy itt nem lesz minden rendőr, ügyész és bíró megvásárolható, netán megfenyegethető? Hát, kedveseim, rácsesztetek. Tessék tisztességesen üzletelni, a közjegyző pedig a valóságot hitelesítse, s néma maradok, mint a hal. Többé nem fogtok hallani rólam. Köddé válok, eltűnök Székelyudvarhely életéből – ha egyáltalán én ott vagyok…

Így már értitek, ugye, hogy miért is indokolt, ha én innen, Budapestről köpök a levesetekbe? Ugye, milyen rossz érzés azzal szembesülni, hogy lám, vannak helyzetek, ahol megszűnnek nem éppen bibliai felebaráti szeretettel kikényszerített előjogaitok? A nyilvánosság tekintetében bezárultak, sőt, valósággal rátok csapom a kiskapukat! A nevetek, arcképetek itt fog virítani, utána(m) pedig jöhet az özönvíz – bocs, a Google.

Hogy van-e köztünk különbség? Majd eldönti Móricka, de megítélésétől függetlenül, én igyekszem nem visszaélni “kiszolgáltatottságotokkal”. És nem Móricka miatt…