A tanács

A tanács, a polgármester vezetésével, a város irányítására hivatott. Az emberek maguk közül választják ki a legkiválóbbakat, hogy azok a városlakók és a település érdekeit képviseljék. Kiválasztják azokat, akik bölcs és megfontolt döntéseikkel szebbé, biztonságosabbá teszik a közösség életét és erősebbé teszik a települést. A tanácsosok a legbölcsebbek és a legrátermettebbek közül kerülnek ki.

Akad a tanácsosok közt aki a fejlett igazságérzete miatt, más a különleges üzleti képességei folytán, mások pedig a közösségnek nyújtott nagymértékű segítség révén nyerik el ezt a tisztséget. Bárhogy is legyen, a tanácsba azok az emberek kerülnek be akik cselekedeteik és elért eredményeik révén kivívták a városlakók tiszteletét és bizalmát. A városlakók, megbízva bölcs tanácsosaikban, mintegy rájuk bízzák sorsukat, döntéseiket és jövőjüket. A tanácsosok közül a legtiszteletreméltóbb és tettei által legtöbb elismerést kivívó ember a polgármester. Van, ahol így van ez …

Székelyudvarhely ennél sokkal több, itt a tanácsba való bekerüléshez többre van szükség. Nem elég az, ha az ember kivívja a városlakók megbecsülését, ha tenne a városért. Az csupán a városlakók érdeke. Itt nem elég holmi városérdekeket képviselni. Tanácsosnak lenni itt kiváltság, az igazi lehetőség a pártot és a szövetséget szolgálni.

Röviden: az udvarhelyi pártlistákon a saját érdemein felemelkedett tanácsos ritka mint a fehér holló.
A választandók listáját a párt és szövetség vezérei állítják össze, annak függvényében, hogy ki mennyire lojális illetve kinek mennyit muszáj adni. Ha valaki elegendő ideig hajt, gürcöl, verekszik vagy alázatosan behódol a párt vagy a szövetség irodáiban, előbb utóbb adni kell neki valamit.

Így alakulnak a pártlisták és tízezer választópolgár nézi, amint néhány közismert de átlagos polgár csetlik-botlik a tanácsteremben és ahelyett, hogy felnőne a rá bízott tisztséghez, az eléje dobott „feloszlatós” csonton rágódik.
Évekig.