A fáradtságos munka ára

A „Nem kerülne semmibe” rovatban említettem, hogy vajon mennyibe kerülne a városvezetésnek elismerni ha valaki hozzáad a városképhez és szebbé teszi a környezetünket?

Ezt így utólag olvasva, nem is tudom, hogy jutott az eszembe ilyen átgondolatlan kérdést feltenni. Egyszerű matematika: mikor lenne erre idő? Van szegényeknek elég dolguk! Hogy is várhatnánk el, hogy kitaláljanak valamit a város érdekében? Mikor?

Meg kell értenünk: nem könnyű megharcolni azokért a tanácsosi helyekért. Folyamatosan figyelni, mire készül a másik és megtalálni a módját, hogyan tegyünk keresztbe. Ez rengeteg energiát igényel (látszik is az eredménye!), emellett kinek van ideje aprócska részletekkel és fölösleges kisvárosi dolgokkal bíbelődni? Itt a jövő épül, sokkal fontosabbak a párt és a szövetség (ismerős a szituáció?).
A többi megoldódik majd amikor a párt és a szövetség rendben van, addig a városlakók legyenek türelemmel.

Amúgy sem illendő ilyesmit kérni, hogy „kitaláljon”. A pártnak és a szövetségnek még az is szemmel látható kínokat okoz, hogy négyévente egyszer kitalálja, mit is csinálnának, ha nem a tanács feloszlatásával és a saját érdekeik képviselésével lennének elfoglalva. Ezért aztán négyévente leírják ugyanazt, hogy most itt az ideje. És összefognak (most!). Eddig nem volt olyan fontos de most az! Sorsdöntő pillanat! De ehhez mi is kellünk (négyévente egyszer, amúgy nem zavarnak, rendes egy banda).

Szóval összefognak, sőt mi is összefogunk velük és akkor megjelenik a végső megoldás! Az ember aki megoldja minden bajunkat, az ember akiből kettő van! Nagy és mindenhonnan lenéz ránk (még onnan is ahonnan illegális lenne lenézni, de Ő lenéz). Megjelenik és elmondja nekünk (akik össze vagyunk fogva), hogy eddig ment, most már nem fog. Megérdekkepviselik a várost az európai és más alapokból lehívott forrásokkal. Jön az EU, PHARE, SAPARD és egyéb legtöbbek számára érthetetlen idegen szavak, amitől szerintük még jobban összefogunk és végre megértjük, hogy nekik itt még dolguk van, hogy a munkát folytatni kell!

Végül az egyik elmegy, a másik lehívja a forrást úgy, hogy ha a felszínre bukkan belőle valami akkor szerencsénk van.


Ebből én egyelőre csak annyit értek, hogy ezeknek valami genetikai hasonlóság folytán négyévente jön a szezon, mint a cserebogárnak, olyankor valamilyen belső hang hallatán összefognak és lehívnak valami forrást. Ettől még nekünk nem lesz jobb.

Röviden: Van két fazon, aki lehívja a forrást és kb. tízezer aki segít nekik odajutni, hogy lehívhassák. Közben van tizenkét udvari-bolond akik szórakoztatják a másik tízezret, mint a gladiátorok a Colosseumban.

Nem kéne valahogy ezeket a gladiátorokat tanácsosokra cserélni?